A mozgás élettani hatásai
Amikor fizikai aktivitást végezünk, az emberi szervezetben, egy olyan válaszreakció indul be, ami szinte az összes szervünket működésre ösztönzi. A legközismertebb, hogy mozgás hatására, a vázizmokban megnövekszik az oxigén igény, amire a szív és érrendszer intenzívebb működéssel reagál, mert a szövetek oxigénfelvétele egyenes arányosan növekszik a fizikai aktivitás ütemének növekedésével.
A mozgás következtében kialakuló élettani változásoknak köszönhetjük, hogy a rendszeres, mérsékelt vagy intenzív fizikai aktivitás, csökkenti számos betegség kialakulásának a kockázatát, sőt, bizonyítottan mérhető egészségnyereséget hoz a tréninget végző számára.
Bizonyos pozitív élettani hatások már közvetlenül egy tréning után is érzékelhetőek, míg mások csak akkor alakulnak ki, ha legalább heti 60 percet mozgunk rendszeresen. A tudományos kutatások eredményei viszont azt mutatták, hogy hetente minimum 150 perc mérsékelt vagy intenzív tréninget kell végezni egy felnőttnek ahhoz, hogy valóban csökkentse számos krónikus megbetegedés kialakulásának a kockázatát.
Egyszeri mozgás hatásai
A szervezetben érzékelhető változások már egy egyszeri mozgás hatására nem csak a mozgásszervekben valamint a szív- és érrendszerben, hanem a légzőszervek működésében, a hormonrendszerben és az immunrendszerben is kialakulnak. A légzőszervek esetében a mozgás hatására, azonnal megindul a fokozott működés: alacsonyabb intenzitású fizikai aktivitás végzése során lassan, mélyebb légzéseket végzünk így az egy légvételre belélegzett levegő mennyisége fog megnőni, míg gyorsabb intenzitású mozgás során a légzésszám fog emelkedni.
Kimutatható ezentúl az alvás minőségének a javulása, csökken a vérnyomás, a szorongás, növekszik a stressz tűrő képesség valamint a fizikai aktivitásnak pozitív hatása van a kognitív funkciókra és az inzulin érzékenységre is.
Az idegrendszeri és endokrin tényezőkkel való kölcsönhatás révén az immunrendszer fokozott működése is érzékelhető a szervezet testedzésre adott általános válaszában. Ismert, hogy a mérsékelt fizikai aktivitás javítja a természetes védekezőképességét a szervezetnek a különféle immunsejtek aktivitásán keresztül, ezáltal javul a fertőzésekkel szembeni ellenállóképesség.
Rendszeres mozgás élettani hatásai
Az állóképességi edzés, növeli az izmokban lévő kapillárisok számát, így jobb vérellátása lesz a tréninget végző izomzatnak. Az ellenállással szemben végzett tréning során az izomzat lényeges erősödését lehet elérni, és ebben az esetben az izomrostok mérete és a száma is megnő. Az izmok működése során ugyanúgy javulni fog az ízületek stabilitását biztosító szalagok és inak terhelhető képessége is, melyek javíthatják a koordinációs és egyensúlyi képességeket. Az izmok mellett a csontok állományára is jó hatással vannak a különféle edzésformák: az erő- és állóképesség növelése során, növekedhet a csonttömeg, mely segít megelőzni, vagy késleltetni a csontritkulás folyamatát.
A rendszeresen végzett állóképességi tréning az anyagcsere folyamatokra, a szív-érrendszer, valamint légzőrendszer működésére is kedvező hatást gyakorol. Javul a tüdő kapacitása, a vér oxigén szállító képessége, az izmok oxigén felhasználási és raktározási képessége és ezáltal a szív-érrendszer funkcionális működése is. A tréning hatására az izmoknak nem csak az oxigén raktározási képesség fog növekedni, hanem a szénhidrát raktározása is. Jellemző, hogy a növekvő fizikai terhelés miatt az izmoknak egyre több energiára van szüksége, melyet a szénhidrát raktárakból használ fel, és ahogy ezek a raktárak ürülnek, úgy az elraktározott zsír is felhasználásra kerül. Ezek a raktárak, ha jól fel vannak töltve, hosszú ideig képes a fizikai aktivitás végzésére az egyén, ha nem akkor kevésbé terhelhető, hamar elfárad. A tápanyag raktár fokozott kiürítése az intenzív fizikai aktivitáson keresztül, segít a testsúly csökkentésében, a fogyásban is.
Forrás:
Piercy, K. L., & Troiano, R. P. (2018). Physical activity guidelines for Americans from the US Department of Health and Human Services. Circulation. Cardiovascular Quality and Outcomes, 11(11). https://doi.org/10.1161/circoutcomes.118.005263
Rivera‐Brown, A. M., & Frontera, W. R. (2012). Principles of exercise physiology: responses to acute exercise and long‐term adaptations to training. PM & R, 4(11), 797–804. https://doi.org/10.1016/j.pmrj.2012.10.007
World Health Organization (2010). Global recommendations on physical activity for health. Geneva, Switzerland: WHO.
