Krónikus szívelégtelenség

A szívelégtelenség egy krónikus betegség, mely lassan alakul ki. A szív pumpa funkciója gyengül, és ezért egyre kevesebb oxigén jut el a szervekhez. Vezető klinikai tünete a csökkent terhelhetőség, a fulladás és az életminőség romlása. A tünetek a betegség előrehaladtával egyre kisebb fizikai aktivitás mellett jelentkeznek, a betegség végső stádiumában pedig már nyugalomban is. A megfelelő gyógyszeres kezelés és eszközös terápiák (bivent pacemaker) mellett a szívelégtelen betegeknél is fontos szerepet kellene, hogy kapjon az életminőség javításában a testmozgás. Szívelégtelenségben a gondosan megtervezett intenzitású, rendszeres testmozgás hatására kedvező élettani változások következnek be, csökkennek a tünetek és javul a terhelhetőség és az életminőség.

Megelőzés

A krónikus szívelégtelenség más betegségek következében másodlagosan kialakult szindróma, ahol a megfelelő szintű fizikai aktivitás egyes egyéneknél csökkentheti a szívelégtelenség kialakulásának kockázatát (1, 2). Alkalmazható az egészségeseknél javasolt fizikai aktivitásra vonatkozó általános globális ajánlás.

A fizikai aktivitás javallata krónikus szívelégtelenségben

Krónikus szívelégtelenségben a fizikai aktivitás egyéb életmódbeli beavatkozásokkal, betegoktatással és gyógyszeres kezeléssel együtt javasolt (3).

A fizikai aktivitás hatása a krónikus szívelégtelenségre

A rendszeres fizikai aktivitás hatásai

A krónikus szívelégtelenségben szenvedő egyénnél csökkenhet a kórházi felvételek száma és javulhat a szívizom működése, az egészséggel összefüggő életminőség, az aerob állóképesség és az izomerő az edzésalapú kardiális rehabilitáció után (exCR, 1. táblázat). Az ExCR aerob és/vagy izomerősítő tevékenységből állt. Az aerob fizikai aktivitást jellemzően folyamatosan vagy intervallumokban kerékpár ergométeren vagy futópadon végezték, de aerobik/torna- vagy köredzésként is végezték a maximális oxigénfelvétel (VO2max) 60-85%-a közötti intenzitással, 30-60 percig, heti 3-5 alkalommal 3-6 hónapig (4). Az izomerősítő tevékenység 8-10 különböző gyakorlatot tartalmazott, 1 RM 40-80%-ával, 10-15 ismétléssel, 1-3 sorozattal és heti 2-3 alkalommal (3,4). A kombinált aerob és izomerősítő tevékenység nagyobb mértékben javította a VO2 max-ot, mint az önmagában végzett aerob fizikai aktivitás (5, 6). A VO2max tovább javítható magas intenzitású intervallum edzéssel a közepes intenzitású folyamatos edzéshez képest (6). Az izokalóriás protokollok azonban csökkentették ezt a hatást (7). A belégzési izomerő a légzőizmok edzésével nőtt (8). Az erősítő gyakorlatokon alapuló tréning nem, vagy csak csekély hatással volt az összes okból bekövetkező halálozásra (RR 0,89, 95% CI 0,66-1,21, ++) a 12 hónapos vagy rövidebb utánkövetés esetén, de a több mint 12 hónapos utánkövetés már azt mutatta, hogy  csökkenthetik az összes halálozás számát a rendszeresen végzett erősítések (RR 0,88, CI 0,75-1,02, ++++) (9). Egy egyéni adatokra vonatkozó közelmúltbeli metaanalízis azt mutatta, hogy az edzés nem volt jelentős hatással a halálozási kockázatra és a kórházi kezelésre (10). A hatásméret-becslésekkel kapcsolatos bizonytalanság azonban ebben a metaanalízisben kizárja a végleges következtetések levonását.

1. táblázat A fizikai aktivitás hatásai és bizonyítéka krónikus szívelégtelenségben.

Eredmény

Bizonyíték*

Hivatkozások

A fizikai aktivitás típusa

Szívizom funkció

++

(11)

Aerob fizikai aktivitás vagy aerob és izomerősítő tevékenység

Kórházi felvételek

+++

(9)

Aerob fizikai aktivitás vagy aerob és

izomerősítő tevékenység

Életminőség (HRQoL)

++

(9)

Aerob fizikai aktivitás vagy aerob és izomerősítő tevékenység

Aerob állóképesség

(6MWT és VO2 max)

++++

(12)

Aerob fizikai aktivitás vagy aerob és izomerősítő tevékenység

Izomerő

+++

(5,6)

Aerob fizikai aktivitás vagy aerob és izomerősítő tevékenység

Belégzési izomerő

+++

(8)

Légzőizom edzés

*Magas bizonyosságú bizonyíték (++++), közepes bizonyosságú bizonyíték (+++), alacsony bizonyosságú bizonyíték (++), nagyon alacsony bizonyosságú bizonyíték (+). HRQoL=Az egészséggel kapcsolatos életminőség.

Javasolt fizikai krónikus szívelégtelenségben

A krónikus szívelégtelenségben szenvedő egyéneknek aerob és izomerősítő tevékenység ajánlandó a következő célokból:

  • javítja a szívizom működését (++) és csökkenti a kórházi felvételek számát (+++)
  • javítja az egészséggel összefüggő életminőséget (++)
  • növeli az aerob állóképességet (++++), a sétatávot (++++) és az izomerőt (+++)

Aerob fizikai aktivitás

Intenzitás

Időtartam perc/hét

Gyakoriság nap/hét

Közepes

legalább 150

3-5

vagy

Erőteljes

legalább 75

3-5

vagy

Közepes és erőteljes intenzitás kombinálva legalább 90 percig hetente (30 perc, 3 nap/hét)

Végezhető: gyaloglás, futás főleg futópadon, kerékpározás szobakerékpáron, úszás

Izomerősítő tevékenység

Gyakorlatok száma

Ismétlések

Sorozat

Gyakoriság nap/hét

8-10

10-15

1-2

1-2

(nem egymást követő napon)

Az izomerősítéshez használható bármilyen ellenállást adó eszköz, erősítő gép, gumiszalag vagy súlyzó, saját testsúly.

Nyújtás

Formája

Ismétlések

Időtartam sec/gyak

Gyakoriság nap/hét

Statikus

2-4

10-30

2-7

Dinamikus

2-4

 

2-7

Alkalmazható: aktív és/vagy passzív nyújtás, stretching- autostresching, PNF

Egyéb fizikai aktivitások

Relaxációs gyakorlatok, jóga

           

Közepes intenzitás: 40-59 % VO2R, RPE 4-5. Erőteljes intenzitás: 60-89 % VO2R, RPE 6-7.

VO2R: VO2max -VO2 nyugalmi állapotban.

RPE: Borg RPE-scale® 0-10

8-12 ismétlés = a legnehezebb súly, 8-12-szer teljes mozgástartományban megemelhető.

10-30 sec statikus nyújtás = egy nyújtó gyakorlat során addig kell elmozdítani egy ízületet, amíg a feszülés érzékelése megjelenik, vagy enyhén kellemetlennek érezzük a nyújtást, és ebben a helyzetben megtartjuk 10-30 másodpercig a nyújtandó ízületet

Az izomerősítő tevékenységeknél a nagyobb izomcsoportokra koncentrálunk.

Diagnózis-specifikus tanácsok

    • Krónikus szívelégtelenség esetén a fizikai aktivitás adagolását mindig meg kell előznie egy edzés előtti szűrővizsgálatnak, amelyet gyógytornász, orvos vagy más egészségügyi szakember végez, aki kellő ismeretekkel rendelkezik az aerob edzettségi szint és az izomerő egyéni értékeléséhez (13).
    • A béta-blokkolókat szedő egyéneknél az aerob fizikai aktivitás egyéni intenzitásának meghatározásához vagy a Borg RPE-scale® 6-20-at, vagy a tünetkorlátozott kerékpár ergométeres tesztből mért pulzustartalékot kell használni. Emellett fontos tudni, hogy a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszert befolyásoló gyógyszerekkel kezeltek nyugalmi szisztolés vérnyomása 100 Hgmm alatt lehet.
    • Testmozgás során különös figyelmet kell fordítani a pulzus-válaszra, a kóros vérnyomásreakciókra, bármilyen szívritmuszavarra és olyan tünetekre, mint a szédülés vagy súlyos légszomj (lásd a bevezetőben az ellenjavallatokat).
    • Ha az egyén alacsony aerob állóképességgel rendelkezik, akkor az edzési időszak indulhat perifériás izomtréninggel, amely nagy relatív terhelést jelent, de nem befolyásolja jelentősen a központi keringési rendszert. Néhány hónapos perifériás izomtréning után több, nagyobb izomcsoportokat érintő aerob állóképességi edzés is bevezethető.
    • A krónikus szívelégtelenségben szenvedő egyénnek gyakran támogatásra és bátorításra van szüksége ahhoz, hogy elkezdje, növelje és fenntartsa edzési szintjét, és ezáltal aerob állóképességét.
    • Az aerob és izomerősítő edzésprogram előnyösen végezhető egy szívrehabilitációs program részeként, akár csak gyakorlati beavatkozásként, akár más életmódbeli beavatkozásokkal kombinálva. Az edzés elvégezhető felügyelt kórházi környezetben, otthoni edzésprogramként vagy a kettő kombinációjával. Az exCR program befejezése után a krónikus szívelégtelenségben szenvedő egyéneknek folytatniuk kell az egész életen át tartó fizikai aktivitást a jobb fizikai állóképesség megőrzése érdekében.

 

 

Források és hivatkozások

Eredeti: FYSS-short  Physical Activity in the Prevention and Treatment of Disease A summary of evidence and diagnosis-specific recommendations on physical activity. 2019. december

Lippincott Connect for ACSM's Guidelines for Exercise Testing and Prescription, Eleventh Edition, October 10, 2023

  1. Warburton DE, Charlesworth S, Ivey A, Nettlefold L, Bredin SS. A systematic review of the evidence for Canada's Physical Activity Guidelines for Adults. Int J Behav Nutr Phys Act. 2010;7:39.
  2. Powell KE, King AC, Buchner DM, Campbell WW, DiPietro L, Erickson KI, et al. The Scientific Foundation for the Physical Activity Guidelines for Americans, 2nd Edition. J Phys Act Health. 2018. Dec 17:1-11. doi: 10.1123/jpah.2018-061.
  3. Balady GJ, Williams MA, Ades PA, Bittner V, Comoss P, Foody JM, et al. Core components of cardiac rehabilitation/secondary prevention programs: 2007 update: a scientific statement from the American Heart Association Exercise, Cardiac Rehabilitation, and Prevention Committee, the Council on Clinical Cardiology; the Price KJ, Gordon BA, Bird SR, Benson AC. A review of guidelines for cardiac rehabilitation exercise programmes: Is there an international consensus? Eur J Prev Cardiol. 2016;23(16):1715-33.
  4. Price KJ, Gordon BA, Bird SR, Benson AC. A review of guidelines for cardiac rehabilitation exercise programmes: Is there an international consensus? Eur J Prev Cardiol. 2016;23(16):1715-33.
  5. Beckers PJ, Denollet J, Possemiers NM, Wuyts FL, Vrints CJ, Conraads VM. Combined endurance-resistance training vs. endurance training in patients with chronic heart failure: a prospective randomized study. Eur Heart J. 2008;29(15):1858-66.
  6. Mandic S, Tymchak W, Kim D, Daub B, Quinney HA, Taylor D, et al. Effects of aerobic or aerobic and resistance training on cardiorespiratory and skeletal muscle function in heart failure: a randomized controlled pilot trial. Clin Rehabil. 2009;23(3):207-16.
  7. Gomes Neto M, Duraes AR, Conceicao LSR, Saquetto MB, Ellingsen O, Carvalho VO. High intensity interval training versus moderate intensity continuous training on exercise capacity and quality of life in patients with heart failure with reduced ejection fraction: A systematic review and meta-analysis. Int J Cardiol. 2018;261:134-41.
  8. Gomes Neto M, Ferrari F, Helal L, Lopes AA, Carvalho VO, Stein R. The impact of high- intensity inspiratory muscle training on exercise capacity and inspiratory muscle strength in heart failure with reduced ejection fraction: a systematic review and meta- analysis. Clin Rehabil. 2018;32(11):1482-92.
  9. Long L, Mordi IR, Bridges C, Sagar VA, Davies EJ, Coats AJS, et al. Exercise‐based cardiac rehabilitation for adults with heart failure. Cochrane Database of Systematic Reviews. 2019(1).
  10. Taylor RS, Walker S, Smart NA, Piepoli MF, Warren FC, Ciani O, et al. Impact of exercise- based cardiac rehabilitation in patients with heart failure (ExTraMATCH II) on mortality and hospitalisation: an individual patient data meta-analysis of randomised trials. Eur J Heart Fail. 2018;20(12):1735-43.
  11. Tucker WJ, Beaudry RI, Liang Y, Clark AM, Tomczak CR, Nelson MD, et al. Meta-analysis of Exercise Training on Left Ventricular Ejection Fraction in Heart Failure with Reduced Ejection Fraction: A 10-year Update. Prog Cardiovasc Dis. 2019;62(2):163-71.
  12. Ciani O, Piepoli M, Smart N, Uddin J, Walker S, Warren FC, et al. Validation of Exercise Capacity as a Surrogate Endpoint in Exercise-Based Rehabilitation for Heart Failure: A Meta-Analysis of Randomized Controlled Trials. JACC Heart Fail. 2018;6(7):596-604.
  13. Niebauer J, Mayr K, Tschentscher M, Pokan R, Benzer W. Outpatient cardiac rehabilitation: the Austrian model. Eur J Prev Cardiol. 2013;20(3):468-79.
Szerző: Dr. Veres-Balajti Ilona Létrehozás ideje: 2024.09.10 Utolsó módosítás: 2024.09.10