Pitvarfibrilláció

Megelőzés

A közepes szintű rendszeres fizikai aktivitás a pitvarfibrilláció kialakulásának csökkent kockázatával áll összefüggésben, míg az elégtelen aerob fizikai aktivitás és a sok éves versenyszerű aerob edzés fokozott kockázattal jár (1).

A fizikai aktivitás javallata pitvarfibrillációban

Tartós pitvarfibrilláció esetén a fizikai aktivitás egyéb életmód-változtatásokkal és gyógyszeres kezeléssel együtt javasolt.

A fizikai aktivitás hatása az pitvarfibrillációra

Akut hatások

Paroxizmális pitvarfibrillációs roham során a nagy intenzitású fizikai aktivitás nem javasolt, mivel a szívfrekvencia nagyon magas lehet. A perzisztáló és különösen az állandó pitvarfibrillációban szenvedő egyéneknél általában jobb a pulzusszám szabályozása, és a pulzusszám növekedése általában tolerálható. Fizikailag aktívak lehetnek mindaddig, amíg nem tapasztalják a magas pulzusszám tüneteit.

A rendszeres fizikai aktivitás hatásai

A tartós pitvarfibrillációban szenvedő egyéneknél javulhat a pulzusszám-/frekvencia-szabályozás, az életminőség és az aerob állóképesség rendszeresen végzett aerob fizikai aktivitás után (1. táblázat). A hatások időtartamára vonatkozóan kevés adat áll rendelkezésre, de arra utalnak, hogy a hatások rövid ideig tartanak.

A nem tartós pitvarfibrillációban szenvedő egyéneknél javulhat az aerob állóképesség és az életminőség fizikális összetevője, ha néhány hétig aerob fizikai aktivitási programban vesznek részt (++). A hatás mértékére vonatkozó becslések azonban bizonytalanok. Nem tartós pitvarfibrilláció esetén a pitvarfibrilláció ideje, valamint a pitvarfibrillációs tünetek gyakorisága és súlyossága csökken (+). Általánosságban elmondható, hogy a fizikai aktivitás hatásairól kevés tanulmány áll rendelkezésre, és ráadásul gyakran azokat is elfogultság jellemzi, ezért az ott publikált eredményekből nem lehet határozott következtetéseket levonni. A fő korlátok közé tartozik, hogy a vizsgálatokba kevés pácienst vontak be, a résztvevők gyakran egészségesebbek és fiatalabbak, mint az átlagos pitvarfibrillációban szenvedő egyének, és a vizsgálati terv a legjobb esetben is egyszeresen vakosított. A nagyobb vizsgálatoknak gyakran heterogén beválasztási kritériumai vannak. Az edzés időtartama és intenzitása változó, és gyakran az edzés az átfogó rehabilitációs program számos összetevőjének az egyike.

1. táblázat A rendszeres fizikai aktivitás hatásai és bizonyítéka pitvarfibrillációban.

*Magas bizonyosságú bizonyíték (++++), közepes bizonyosságú bizonyíték (+++), alacsony bizonyosságú bizonyíték (++), nagyon alacsony bizonyosságú bizonyíték (+).

Javasolt fizikai aktivitás pitvarfibrillációban

Tartós pitvarfibrillációban szenvedő egyéneknek aerob fizikai aktivitás ajánlható a következő célokból:

• javítja a pulzuskontrollt (+), az egészséggel kapcsolatos életminőséget (+) és az aerob állóképességet (++)

A paroxizmális és tartós pitvarfibrilláció esetében nagyon alacsony bizonyosságú bizonyíték (+) ad konkrét ajánlásokat a fizikai aktivitásra vonatkozóan.

Közepes intenzitás: 40-59 % VO2R, RPE 4-5. Erőteljes intenzitás: 60-89 % VO2R, RPE 6-7.

VO2R: VO2max -VO2 nyugalmi állapotban.

RPE: Borg RPE-scale® 0-10

8-12 ismétlés = a legnehezebb súly, 8-12-szer teljes mozgástartományban megemelhető.

10-30 sec statikus nyújtás = egy nyújtó gyakorlat során addig kell elmozdítani egy ízületet, amíg a feszülés érzékelése megjelenik, vagy enyhén kellemetlennek érezzük a nyújtást, és ebben a helyzetben megtartjuk 10-30 másodpercig a nyújtandó ízületet

A pitvarfibrillációban javasolt fizikai aktivitás elsősorban legtöbbször az aerob fizikai aktivitásra fókuszál, mely önmagában nem felel meg az egészséges élethez szükséges fizikai aktivitásra vonatkozó általános globális ajánlásnak. Javasolt kiegészítőként az izomerősítő és a nyújtó tevékenység is az általános globális ajánlásoknak megfelelően, ha az egészségi állapot megengedi.

Diagnózis-specifikus tanácsok

• • A pitvarfibrillációban szenvedők nagyon heterogén csoportot alkotnak. Egyesek edzettek és egyébként egészségesek, míg mások súlyos szív- és érrendszeri betegségben szenvednek, akiknél a fizikai aktivitás, különösen a nagyobb intenzitás mellett, növelheti a nemkívánatos események kockázatát. Ezért nem lehet olyan általános tanácsot adni, amely minden pitvarfibrillációban szenvedő emberre érvényes.
  • Ezért minden pitvarfibrillációban szenvedő személynek azt tanácsoljuk, hogy az edzésprogram megkezdése előtt konzultáljon kezelőorvosával az egyénre szabott felmérés és fizikai terhelés beállítás céljából.
  • Az egyéb szív- és érrendszeri betegségben vagy annak tüneteiben szenvedő egyéneknél ezen betegségek kezelése javasolt, mielőtt elkezdenének egy fizikai aktivitási programot.
  • Azok az egyének, akiknek nincs más alapbetegségük, enyhe vagy közepes intenzitással edzhetnek elővigyázatosság nélkül. Tüneti aritmiában szenvedő egyéneknél meg kell fontolni egy tünetkorlátozott testmozgás közbeni stressz tesztet, beleértve az EKG-t is, mielőtt erőteljes intenzitású edzést kezdenének.
  • Tartós pitvarfibrilláció esetén az aerob fizikai aktivitás intenzitásának felmérésére és értékelésére a relatív intenziás becslés, mint pl. a Borg RPE-skála® jobb lehet, mint a pulzusmérés, mert beteg szubjektív érzése fontos iránymutató.
  • Ha edzés közben a kamrai aritmiák fokozódnak, az edzést le kell állítani, és a beteget kardiológusnak kell értékelnie.
  • Kerülje az edzést vagy a versenyzést meglévő aritmia alatt (nem vonatkozik a jól kezelt, tartós pitvarfibrillációban szenvedőkre).

Források és hivatkozások

Eredeti: FYSS-short  Physical Activity in the Prevention and Treatment of Disease A summary of evidence and diagnosis-specific recommendations on physical activity. 2019. december

Lippincott Connect for ACSM's Guidelines for Exercise Testing and Prescription, Eleventh Edition, October 10, 2023

1. Ricci C, Gervasi F, Gaeta M, et al. Physical activity volume in relation to risk of atrial fibrillation. A non-linear meta-regression analysis. Eur J Prev Cardiol. 2018; 25: 857- 866.
2. Risom SS et al. NKR for rehabilitering til patienter med atrieflimren, atrieflagren, endokarditis og patienter behandlet med en Implanterbar Cardioverter Defibrillator. Sundhetsstyrelsen 2019. https://www.sst.dk/da/Udgivelser/2019/Puljefinansieret- NKR-rehabilitering-atrieflimren-atrieflagren-endokarditis-og-ICD
3. Myrstad M, Malmo V, Ulimoen SR, Tveit A, Loennechen JL. Exercise in individuals with atrial fibrillation. Clinical Research in Cardiology 2019;108:347–354. https://doi.org/10.1007/s00392-018-1361-9
4. Smart NA, King N, Lambert JD, Pearson MJ, Campbell JL, Risom SS, Taylor RS. Exercise- based cardiac rehabilitation improves exercise capacity and health-related quality of life in people with atrial fibrillation: a systematic review and meta-analysis of randomised and non-randomised trials. Open Heart. 2018;5:e000880.
5. Risom SS, Zwisler AD, Johansen PP, Sibilitz KL, Lindschou J, Gluud C, Taylor RS, Svendsen JH, Berg SK. Exercise-based cardiac rehabilitation for adults with atrial fibrillation. Cochrane Database of Systematic Reviews 2017, Issue 2. Art. No.: CD011197. DOI: 10.1002/14651858.CD011197.pub2